 |
 |
|
fény
A sarki fények
Északi országokban derült éjszakákon évente többször is érdekes jelenség látható az égen. A sarki fények
(aurora borealis) megjelenése a Nap tevékenységével függ össze. Ha a Napon erõsebb kitörések játszódnak le,
töltött részecskék (elektronok, protonok) repülnek ki az ûrbe, és a Föld irányába is elég sok jut belõlük. Ezek a
Föld mágneses pólusainál, az északi és a déli sarkok közelében jutnak a légkörbe és ilyenkor látványos fényeket
produkálnak az éjszakai égbolton. A színük igen sokféle lehet: kék, zöld, sárga, vörös, de az alakjuk is igen
változatos az egyszerû fényes folttól a vízszintes íven át a függõleges függönyszerû sávokig.
Bizonyos földrajzi szélességekrõl szinte minden éjszaka látható sarki fény, más helyeken viszont az elõfordulása
nagymértékben függ a földrajzi szélességtõl, a Nap aktivitásától és a földi idõjárástól. Mivel bizonyos helyeken
gyakran, máshol ritkábban látható, ezért a régi korok emberei nagyon különbözõ módon magyarázták: hol a
túlvilág és az istenek üzenetét látták benne, máskor pedig ritka és kiszámíthatatlan események, járványok vagy
háborúk elõjelének vélték.
Az északi népek kultúráiban az idõk folyamán sok különbözõ magyarázat született a sarki fényekre. A
legrégebbi hiedelem szerint a sarki fény íve egy híd az élõk és a halottak világa között. Amikor egy harcos
meghalt, a lelke elhagyta ezt a földet és az éjszakai égen megjelenõ hídon kellett átkelnie a túlvilágra. Más
kultúrákban egy folyó jelenik meg az égen, amelyen a holtaknak át kell kelnie, hogy a másvilágra eljussanak. A
germán népek gyakran az égen átrepülõ valkûrök haját vélték felfedezni az égi fényekben.
Európa délebbi területein az északi fény ritkább jelenség, általában évtizedenként egyszer látható a
naptevékenység 11 éves ciklusának megfelelõen. A délen látható aurora ráadásul legtöbbször vöröses színû, így a
középkorban szerencsétlenségek és háborúk elõhírnökének tartották.
A görög irodalomban a sarki fények függõleges, táncoló sávjait ugráló kecskék szarvának képzelték. A finn
nyelvben ma is érdekes szót használnak a sarki fényre: revontulet, amely
szó szerinti fordításban azt jelenti:
rókatûz.
Pócs Miklós
reformáció
Reformációról, protestantizmusról jószándékkal,
provokatívan
?
Ebben az évben jelent meg magyar nyelven is Klaus Douglass:
Az új reformáció címû könyve. Ebbõl a
könyvbõl idézek az alábbiakban, hozzászólást, vitát remélve.
?
„A protestantizmus megerõltetõ létforma. A protestáns egyház felett mindig ott függ a lejáró szavatossági
idõ Damoklesz kardja…Állandóan meg kell újulnia. Ha közös hullámhosszon akar maradni korának emberével,
alkalmazkodnia kell az éppen adott kor külsõ formáihoz is. Nem viselheti magán letûnt korok arculatát. Csak akkor
ragaszkodhat valamely hagyományhoz, ha bizonyos felõle, hogy ez a hagyomány megfelel a jelenben élõ ember
életérzésének, és azt tovább erõsíti….A hagyomány jó eszköze lehet annak, hogy ne kelljen mindig újra feltalálni a
meleg vizet…. A hagyomány önmagában azonban nem arra való, hogy a keresztyén ember hódolatteljesen
hajlongjon elõtte…
 |