 |
 |
|
fotoellenállást és a vele párhuzamosan kapcsolt érzékenység szabályzó potenciométert
helyettesíthetjük egy kapcsolóval is, vagy két fém lappal, amiket az ajtóra erõsítünk.
A jelzõ egység egy csengõbõl, egy LED-bõl, a hozzá tartozó áramkorlátozó ellenállásból
(R
L
), és egy a tápfeszültséget szolgálltató elembõl (U2) áll. Az egység jelez ha a relé
alapállásban van (BCOM – B2 zárt) és S2 kapcsoló is zárt. S2 kapcsolóval bármikor
megszakíthatjuk a jelzõ áramkört így a riasztás megszakad, illetve be sem következik.
Ha S1 kapcsolót zárjuk, és az érzékelõ egység is zár (van fény), akkor a relé behúz mivel
az elektromágnes tekercsének két végére feszültség jut. Így a relé A kapcsolója zárja az
áramkört, míg a B kapcsoló szakítja a jelzõ ármkört, tehát nincs riasztás. Mivel A kapcsoló zárt,
az ACOM és a + kivezetések közötti átkötésnek köszönhetõen pozitív tápfeszültség jut a relé +
kivezetésére. Emiatt S2 nyomógombot elengedve is behúzva marad a relé, mindaddig amíg a
relé – kivezetésére negatív tápfeszültség jut (érzékelõ zárva van). Ha a fénysugár megszakad,
akkor az érzékelõ áramkör is szakad így a relé elenged (nem kap negatív feszültséget), a relé
kapcsolói alapállásba (2-es) kerülnek. A jelzõ áramkör záródik BCOM – B2-n keresztül, a
csengõ megszólal, a LED kigyullad. Ezután az érzékelõ áramkör hiába záródik (újra van fény),
és így hiába jut negatív feszültség a relé – kivezetésére, mivel a relé elengedett nem jut pozitív
feszültség a relé megfelelõ (+) kivezetésére. A relét újra behúzni csak S1 nyomógombbal
lehetséges.
Az érzékenység állító potenciométer (P) feladata: mivel a fotoellenállásnak akkor is van
ellenállása mikor rávilágítunk, és így nem folyhat kellõen nagy áram a relé behúzásához, sem
megtartásához, az eredõ ellenállást csökkentenünk kell egy másik ellenállás párhuzamos
kapcsolásával. Ezt a feladatot tölti be a potenciométer (változtatható értékû ellenállás). Itt ki
kell térnem arra a tényre, hogy a relé behúzásához nagyobb áram kell, mint a megtartásához,
így a relé behúzásához a potenciométerrel beállított ellenállás is túl nagy. Ezért vagy a
potenciométerrel zárjuk rövidre a fotoellenállást az S1 mûködtetése elõtt, majd beállítjuk a
megfelelõ érzékenységet, vagy olyan kapcsolót használunk S1 helyén, ami két áramkört képes
zárni egyszerre (két egyszerre mûködtetett kapcsoló van benne) és a másik kapcsolót a
fotoellenállással párhuzamosan bekötjük. Így S1 mûködtetésekör a relé tekercse közvetlenül U1
telepre kapcsolódik. (A kapcsolási rajzon nincs ábrázolva S1 másik kapcsolója).
Gyakorlati tanácsok: U1 értéke az alkalmazott relé tõl függ. Én OMRON G5A-237P
jelzésû 5V-os típust használtam, ami 4,5V-os laposelemrõl kivállóan mûködött. U2 értéke a
csengõtõl függ, én 9V-os csengõt használtam így az elem egy 9V-os rádiótelep volt. A
feszültség értékétõl függ R
L
ellenállás értéke. 9V esetén 470
?. A LED t
ípusa lényegtelen
normál (20mA) áramú típus legyen, bekötésekor ügyelni kell a polaritásra: a hosszabbik lába az
anód, ezt kell pozitív feszültségre kötni. A fotoellenállás típusát nem ismerem, de P
potenciométerrel beállíthatjuk az érzékenységét. P potenciométer 10k
?-os, aminek k
özépsõ és
az egyik szélsõ lábát összekötjük (lásd kapcsolási rajz). Ha nem fotoellenállással, hanem egy
kapcsolóval valósítjuk meg az érzékelõ áramkört, akkor P potenciométert az érzékelõ
kapcsolóval sorosan kössük be, és arra a lehetõ legnagyobb értékre állítsuk be, amikor még
megtartja a behúzott relét. S1 nyomógomb második kapcsolóját pedig párhuzamosan a
potenciométerrel (és az érzékelõ kapcsolóval a kívánt mûködés szerint) kötjük.
A megépítéshez forrasztópáka szükséges, és egy próbapanel, amit elektronikai
szaküzletekben szerezhetünk be. Ez elõre ki van fúrva ún. raszterhálóban (2.54mm-enként).
Ebbe pontosan beleillenek az alkatrészek, melyek lábait beforrasztjuk, és a kapcsolási rajznak
megfelelõ módon összekötjük õket huzalokkal.
Alkarészjegyzék:
Relé: kétáramkörös kisfeszültségû típus (Pl: OMRON G5A-237P)
R: Fotoellenállás
 |