 |
 |
|
beszélve, hogy egyesek elõszeretettel lebegtetik
hangszálaikat ezzel kapcsolatban úgy, hogy
halvány lila szellõjük sincs a dolgokat illetõleg.
A könyv három szálon fut. Az elsõ és egyben
legérdekesebb szál a náci szál (Christian),
amelybõl megismerjük a "szellemóriás", Hitler
"fenomenális" teóriáját. Csak, hogy átlássuk: "A
menekültek, akik sárban és halálfélelemben
élnek itt, bizonyos szemszögbõl lega-lábbis,
különb hazára találtak, mint az volt, amelybõl
kirángatták õket; egy véráztatta Utópiára, itt a
német föld határán, amelyben nincsen gazdag, és nincsen
szegény; egy grá-náttépte demokrácia, ahol maga az élet is
közösségi vállalkozás, ahol minden ennivalót szükséglet szerint,
nem pedig pénztárca szerint osztanak szét, ahol a világítás, a
fûtés, az elszállásolás, a közlekedés, az orvosi kezelés s még a
temetés is kormányköltségen törté-nik s teljes egyenlõséggel
mindenki számára fehér és fekete, zsidó és nem zsidó, munkás
és gyáros számára elérhetõ, ahol a termelési eszközök, ez
esetben M–1-es automata puskák, légvédelmi géppuskák, 90-
esek, 105-ösök, 204-esek, aknavetõk, páncélöklök a tömegek
kezében vannak; rátaláltak erre a végsõ, keresztényi
szocializmusra, ahol mindenki a közjóért dolgozik, s csupán
egyetlen osztály henyél: a halottaké."
A másik két szál amerikai szál (valószínûleg azért, mert Shaw is amerikai, és jobban átlátta
azt). Mellesleg csodálkoztam, hogy brit fõszereplõ nem volt a regényben.
Az egyik egy zsidó (Noah), akit érdekes módon még Amerikában is kinéznek a társadalomban,
de a hadseregben kiöklözte magának az elismerést azon az áron, hogy kilenc izomagy
tatárbifszteket csinált az arcából, eltörte néhány bordáját, hogy a fogairól ne is beszéljünk, mert
már nincs neki (de a tizediket õ préselte ki a zoknijából).
A másik szálon egy gazdag amerikai (Michael) futkos, aki nem találja magát a háborúban és
kerüli is a közelharcot, illetve a frontot. A két amerikai ismeri egymást, de a német csak a
végén látja meg õket és... A poént nem lövöm le.
Ne ijedjen senki se meg a 800 oldalas terjedelemtõl, mert késõbb kötelezõ olvasmány lesz
Dosztojevszkij és akkor úgyis mindenki sorvadni fog és egyenként csepegteti be agya ti-
zenhárom bugyrába a letargikus történetet. Félreértés ne essék, ezzel nem azt mondom, hogy
Dosztojevszkij regényei pocsékak, hogy a kukás is azt olvassa egy banánhéj és egy
konzervdoboz között, csak azt akarom leszögezni, hogy ne terjedelem alapján olvassunk
könyvet, mert a novellisztikus rövid mûvek akár el is maradhatnak az Egerszegi Krisztina
lélegzetnyi mûvektõl.
Lényegében izgalmas alapmûnek tartom és mindenki figyelmébe ajánlom egyéb mûveit is
(Pénz, szerelem, szépasszonyok, Pap, katona, kondás, stb.). Könnyen beszerezhetõek a Szabó
Ervin Fõvárosi Könyvtárában a Kálvin térnél. Jó merülést a regények rejtelmeiben!
(Viosz Tamás)
 |