 |
 |
|
NON EST VOLENTIS, NEQUE CURRENTIS, SED MISERENTIS DEI
PRIM
A SYLVESTER JÁNOS PROTESTÁNS GIMNÁZIUM IDÕSZAKOS
LAPJA
ÍRJÁK: A DIÁKOK
SZERKESZTI: ARADI BENCE
VI.
ÉVFOLYAM 9. SZÁM
2003 FEBRUÁR
A január és a február a felhõtlen
szórakozás két hónapja. Olcsó poén volna,
ha most Szerk. a félélvi értesítõkkel
hozakodna elõ, ezért nem is teszi. De ekkor vannak a Szalgavatók, ekkor van a Farsang: mindkét alkalom
hálás téma. Ezt a számunkat megpróbáljuk a két örömteli eseménynek szentelni. Szerk. reméli, hogy addig
sok izgalmas írást kap kézhez, és nem leszünk kénytelenek mellõzni a fotókat sem. A januári szám – mint azt
hûséges olvasóink bizonyára konstatálták – nem volt olyan sûrû és tartalmas, mint az eddigiek. A mostani
azonban az.
Ha esetleg a januári szám mégsem jutott volna el elegendõ olvasóhoz: ezentúl a PRIM jutalmazni fogja a jó
tollú szerzõket. Valamennyi zsurnalisztánk, aki legalább három jól megírt és ügyes cikkel kavarja meg a
honi újságírás állóvizét (képzavar!), az Újságíróigazolványt kap jutalmul. Iskolánk egyik tanárnõje erre –
reáltanárokra jellemzõ alapossággal és kérlelhetetlen logikával – megkérdezte, hogy az ugyan mire jó.
Szerk. erre azzal a szellemes riposzttal élt, amit Albert Einsteintõl lopott:
A relativitáselmélet atyja, amikor elõször írta fel a táblára az azóta legendássá vált E=mC² képletet, egyik
diákja ugyanezt a szõrszálhasogató kérdést tette fel: És, professzor úr, ez mire jó? Mire Einstein a képletre
pillantott elmosolyodott: „Ez? Semmire. De szép. És õszintén, van valami manapság a világban, amirõl ez
elmondható?”.
Jó szórakozást!
(A Szerk.)
szalagavató
Kedves érettségizendõ diákok,
kedves vendégeink, kedves szülõk,
családtagok, kedves tanárok,
munkatársaink!
Két éve ilyenkor, elsõ érettségizõ osztályunk szalagavatóján arról beszéltem, hogy mit gondolok az
ünneprõl; nemcsak errõl a mi konkrét ünnepünkrõl, hanem általában az ünnep jelentõségérõl, ünnep és hétköznap
összefüggésérõl.
Most ugyanerrõl a tárgyról Márai Sándor gondolatait szeretném idézni. Mert az ugye nem kétséges, hogy
számunkra - minden jelenlévõ számára - ez a mai alkalom: ünnep. Tehát:
Márai Sándor: Az ünnepekrõl
(Füves könyv, 68.)
Lectori salutem!
NYITÓBESZÉD
 |