 |
 |
|
Immense est mon péché: mon péché c'est mon âme.
Mon péché, c'est de voir lointainement, d'oser.
Je suis un renégat de la race d'Almos,
Au bucher voudrait me porter,
Puante d'Iran, une armée scythe.
Qu'ils viennent: sur le coeur de Paris je suis blotti,
Tapi, abasourdi et libre, si libre.
Le dernier réfractaire de la Hongrie
Est gardé par le Marquis rieur
Qui l'abrite en le jonchant de fleurs.
Ici j'aurais ma mort et non sur le Danube.
Mes yeux ne seront pas fermés par des mains laides.
Un soir la Seine m'appellera: par une nuit muette,
Dans un sombre néant je sombrerai.
La tempete peut crier, la broussaille crisser,
La Tisza défermer sur la plaine hongroise,
Moi j'ai pour me couvrir la fôret des fôrets,
Meme mort je resterai caché
Par mon fidele taillis-Maquis, mon immense Paris.
bogarak
A csótányról szeretnék írni. Tegyük föl, hogy most az osztályt
megkérdezném, hogy ki szereti ezt a kellemetlen rovart, aki
legalkalmazkodóbb címet kapta. Bizonyosan elég kevesen jelentkeznének.
Pedig csak 10%-uk él az emberek közvetlen közelében, ezek a közismert
házi csótányok. Õk, több mint 30 km/h-s sebességgel futnak. A többi fajtárs az erdõk, mezõk lakója. Mégis, nekik
segítünk az üvegházhatással, amit az autók kipufogógázai, a dezodorok és az égéskor keletkezõ széndioxid gázok
okoznak. Ugyanis a csótányok jól tûrik a meleget, sõt kifejezetten kedvelik. Ha felmelegszik a Föld, sok állat el fog
pusztulni, de a csótányok életben maradnak. Ezt akarjuk? Ennyire szeretjük õket?
Persze a másik véglet sem jó. Nem kell a csótányokat teljesen kiirtani, (úgyse tudjuk…), éljenek nyugodtan a
maguk helyén, pl. az erdõben, de ne a lakásban. Ne csalogassuk magunkhoz az eldobált hulladékokkal,
ételmaradékokkal, a kukák szanaszét szórt tartalmával, mert ezek „illatát” követve jutnak el a csótányok az
emberek lakásaiba, konyháiba. Ha nem mutatjuk nekik az utat, nem lesznek kellemetlen vendégeink, nem kell
vegyszerekkel küzdenünk ellenük, így megvédjük környezetünket és még pénzt is spórolunk. Gondolkodjunk el
ezen!
dream
Az Ószövetségben is találhatunk az álomra utaló dolgokat. Ábrahámnak és Józsefnek is
van egy-egy álmos története. Da-Niel (Dániel) próféta pl. megálmodta az elmúlt
világháborút és annak végét pontosan megjósolta. A történelemben más kultúrák is
foglalkoztak az álmokkal. Például Egyiptom piramisokat épített az Álom tiszteletére.
Könyvtárak telnek meg az Álom
tudományával. Ha össze
akarnánk gyûjteni a világ minden
álmát, akár hétszer is
beutazhatnánk a tengereket,
szárazföldeket, mégis el-
elhullajtanánk valahol egy-egy álmot
és így mûvünk csonka
volna. Az áom az embereknél egyfajta
másvilági élet, melyre, ha
másnap felébrednek, magyarázatot
keresnek.
Állítólag az álom természet szerint
való, amely szerint az Isten
tanít és int a jövendõ dolgokról, kettõ
fajtája van:
1. az egyik az éjfél elõtti álom., amely a mindennapi életünknek és gondolatainknak a folytatása
2. A másik álom a hajnali álom, amely megmarad emlékezetünkben és magyarázatra érdemes.
A babonás emberek szerint az éjféli kakasszóra megtisztul a vér és a szív, megnyílnak a helyek testünkbe, ahol mi
lelkünk és okosságunk nyugszik.
Csótány
Álom
 |