 |
 |
|
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a 7.- 8.- osok versenyén csak a 7. osztályosokról legyen szó , ezért
megemlítjük , hogy BÖRZSÖNYI ORSI (8.a) a negyedik lett.
A felsõ osztályokból bronzérmes lett: BONCSÉR SÁRA (10.a) , aki a második helyezettel, KAPI MÁRTONnal
egy, a halálról szóló verset mondott. Ezen a napon azonban a halálnál is többre értékelték az elmebetegnek hitt
emberrõl szóló történetet PÓKA GERGELY (11.b) elõadásában.
Elnézést kérünk azoktól, akik ott voltak, jól szerepeltek, ám helyezést nem értek el, így nem említettük õket.
Továbbá köszönet a zsûrinek, hogy többé-kevésbé (??? A Szerk.) igazságos ítéleteket hozott és köszönet
mindenkinek, aki ott volt, és jelenlétével oldotta a feszültségét.
(MITYÓ és Fenyci)
le styl cest&
Minden embernek, legyen az nõ vagy férfi, megvan, és meg is kell hogy legyen a maga
stílusa. Értem ezt ruhára, viselkedésre stb., mindenre, amiben egy ember egyéni lehet.
Van, aki azt szereti, ha a nadrágja élére van vasalva, van, aki azt, ha gatyája olyan bõ,
hogy két normális termetû ember is beleférne. Vannak, akik megérzik, hogy mikor mit kell felvenni, melyik
pulóver melyik nadrághoz és milyen nyakkendõ, milyen inghez illik. Itt van azonban a másik véglet, amelyik
reménytelenül áll minden olyan választás elõtt, ahol a stílusérzéken van a fõ hangsúly.
A stílusos ember kifinomult, értelmes, nyitott kora mûvészetére. Mindennapjaiban is törekszik arra, hogy azokat
mássá, színesebbé, változatosabbá tegye azt, mint a többit. A stílus az apró részletek élvezete, olyan, mint a
szertartásosan elfogyasztott szivar, a békében élvezettel elkortyolt kávé. Az ilyen ember udvarias, de elvárja azt,
hogy vele is kifinomultan bánjanak.
A legfontosabb azonban, hogy stílusunkat mi magunk formáljuk, alakítsuk. A kitalált és mások által ránk erõltetett
stílus idegenül hat, és ezért sosem fogjuk teljesen magunkénak érezni. Azt se feledd, hogy: „Elõször neked tetsszen
az öltözéked, csak azután jöhet a mások véleménye.” (Giorgio Armani)
(Harsányi András)
Stílus
 |