 |
 |
|
1.
A MEDVES
BAZALTVULKÁNOSSÁGA
„Nógrád és Gömör közt hosszan nyúlik el
A Mátra egyik erdõséges ága
Miként sörényes, elfáradt oroszlán,
Nézvén sötéten messze tájakig.
E hegytetõi kõsziklára ül
Borús napokon a pihenni vágyó
Terhes felhõknek vándor serege,
Ez a mûhely, hol a komor kovács,
A dörgedelmes égi háború,
Készítni szokta a villámokat
Haragvó isten égõ nyilait.
Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyújtja vakmerõ
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó…az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.”
(részlet Petõfi Sándor Salgó címû versébõl )
Elsõ kerékpártúrámon melyen Sárospataktól Balassagyarmatig tekertünk keresztül
hazánk északi részén, jártam elõször ezen a területen. Persze futólag, hiszen idõ
hiányában csak Somoskõ várát néztük meg. Azt is csak kívülrõl, hisz ekkor útlevél
nélkül még nem volt látogatható a vár.
Szüleimmel barangolta erre legközelebb, és ekkor nyílt lehetõségem arra, hogy
tüzetesebben nézzem meg ezt a nagyon kis, de geológiai és történelmi
látványosságokban annál inkább bõvelkedõ térséget. Ekkor még a régi várak varázsa
fogott meg most már a körülöttük lévõ vulkánosság maradványai nyûgöznek le egyre
inkább. Éppen ezért mélyedtem bele a területrõl szóló beszámolókba. Ezek alapján
ismertetni szeretném a kistáj elhelyezkedését, nevének eredetét, kialakulását,
vulkánosságát, röviden vízföldrajzát és növényzetét, nevezetességeit és antropogén
formakincsét. Ezzel azt szeretném elérni, hogy minél többek hallhassanak errõl a
kedves és méltatlanul ismeretlen tájról.
Salgó vára
Sárga hagyma