 |
 |
|
12.
12. A Somlya (584 m):
A Pécs-kõtõl délre, azzal azonos üledékes rétegeken magasodik. A vulkáni mûködés,
a törmelékszórás és lávafolyás váltakozása itt igen heves lehetett. Ezért meglepõ, hogy
a bazaltnak és tufájának mennyisége kevés ezen a csúcson.
A láva takarót és kúpokat hozott létre, ám ezeket szétszaggatta az erózió, emiatt sok a
törmelék tõle keletre és nyugatra, a Zagyva völgyéig, illetve Salgótarjánig.
A törmelékszórás nem terjedhetett ki az egész bazalt területre, mert tufája csak az attól
északkeletre lévõ Kotán található. Ez jól rétegzett, világosbarna nagy szemcseméretû
kemény kõzet. Sok lapillit, bazaltbomba és idegen zárvány van benne. Erre a kb. 35
méter magas tufára réteges bazalt rakódott le, ami a törmelékszórást követõ lávafolyást
bizonyítja.
Szénbányájában találtak lávaáttörést, de nem a csúcsnál, hanem attól északkeletre. Ez
azt jelenti, hogy a csúcs nem az egykori kráter fölött magasodik, „nem az egykori
bazaltkúp maradványa, hanem a széntartó rétegcsoport fölött települõ bazalttakarónak
egy része” (Jugovics Lajos ?1936-38?).
A csúcsán található legnagyobb szálban álló bazalttömeg, kb. 600 méter hosszú, 200
méter széles, négyzet alakú takaró délkeleti végén 15 méter magas kiemelkedéssel.
13. A Kis –Somlya 505 m:
A Pécs-kõ és a Somlya között terül ez a dómszerû, lapos bazaltkúp. Ez is
embrionális képzõdmény, mely a Pécs-kõivel azonos üledékes gerincen fekszik. Oldalát
a bazalt felé dûlõ rétegzettséggel 493 méterig homokkõ rétegek építik fel.
Kõzete sötétkékesszürke, tömött, réteges – pados, mely sok agyag – és homokkõ
zárványt tartalmaz.
Csúcsától nyugatra három kúp található, melyek kõzetei eltérnek egymástól, így önálló
kitörésre utalnak.
Az egyik a Kis-Somlya oldalán külön kúpot nem alkotva jött létre. Jó példája ez is a
vulkánembriónak, mely homokkõre épül és csak északi oldalán jelenik meg a tufa. Ez a tufa az
áttört kõzetek darabjaival van tele, de kemény és tömeges.
A másik két csúcs a Kis-Somlyától nyugatra és északnyugatra, tõle 200-300 méterre van.
Csupán bazaltból állnak, de kõzetük sem egymáséihoz, sem a Kis-Somlyáéhoz nem hasonlít.
A Fónya-kõ, a Somlya, és a Kis-Somlya közötti gerincen nagy, szálban álló, taréjszerûen
megnyúlt bazalttömeget alkot.
14. A Zagyva forrása körüli bazaltelõforulások:
Itt kicsi bazaltkitörések találhatóak erõsen lepusztított, 300-400 méteres térszínen.
Gerincei felsõoligocién homokból és homokkõbõl állnak. A szenet tartalmazó telepek
lepusztultak errõl a környékrõl.
Hat bazaltból és egy bazalttufából felépülõ csúcs helyezkedik el itt, ez utóbbi régen
jóval nagyobb volt. Egy kivételével (ezt törmelékszórás is) az összeset lávafolyás
alakította ki.
A Pocikvár kb. 35 méter átmérõjû bazaltkúp, mely csak az egykori kráterkitöltõdés
maradéka. Kõzete szürkésfekete, tömött.
A Kis-Õr-hegy 468 méteres bazaltkúp. Bazaltja 15-20 méterrel magasodik üledékes
ürege fölé. Kõzete sötétszürke, lukacsos, amfibólzárványokkal.