 |
 |
|
13.
Kapcsos korpafû
Laposkorpafû
VII. A Medves vízföldrajza
Területén helyezkedik el az Ipoly, a Sajó, a Zagyva és a Tarna közötti vízválasztó.
Ezek a folyók csak határain húzódnak végig. A fennsík nagyon szegényes
folyóvizekben.
Források találhatóak rajta, de azok közül is sok a kicsi, sõt számos olyan van, amely
nem állandó jellegû, hanem csak néha buggyan elõ a földbõl. Másik részük a
szénbányászat miatt vált forrássá. Nagyobb források: Zagyva-forrás, Minyus-forrás,
Pécskõ-forrás, Csurgó-forrás, Fekete-bikk-forrás, Csengõ-kút, Bodzfás-kút, Ickós-kút,
Bükk-kút.
Kis patatok vízfolyások fõleg a fennsík peremén lévõ völgyekben vannak. Ezek a
patakok nagyesésûek, pici vízesések jellemzõek rájuk. Ilyen patakokra példa a Gortva-
völgyben van.
A fennsíkon találhatóak kis tavak, nagyrészük a bányászat miatt jött létre és emiatt
szennyezett, pl. Mátraszelei-tároló. Kisebb részük mélyedésekben összegyûlõ tó pl. a
Bárnától a kék háromszögön elindulva a Nagy-kõ felé keresztezi az utat egy ilyen kis
tavacska.
VIII. A Medves növényzete
Fõként tölgyesek és bükkösök borítják a területet, de telepített lucfenyõket, erdei
fenyõket, vörös fenyõket, akácosokat is találunk.
A fennsík peremére az õsi közép-európai és eurázsiai
montán és szubmontán mezofil növények jellemzõek
pl.. a közönséges tölgyespáfrány
(Gymnocarpium
dryopteris), nyúlsaláta
(Prenanthes purpurea), szagos
müge
(Galium odoratum). Déli peremei és a bazaltos
sziklás jellegzetességei a xerofil kontinentális és
szubmediterrán növények: a lappangó sás
(Carex
humilis), a deres csenkesz
(Festuca palleus), vagy a
hangyabogáncs (Jurinka mollis).
A terület különlegessége, hogy sík- domb – és
hegyvidéki fajok egyaránt megtalálhatóak közel
egymáshoz, pl. a sárga nõszirom (Iris pseudacorus), a
hernyópázsit
(Beckmannia eruciformis), a kapcsos
(Lycopodium clavatum) és a lapos korpafû (Diphasium
complanatum).
30 db védett és veszélyeztetett növényfaja van. A Boszorkány-kõ
ritkasága a sárga hagyma (Allium flavum)
és a sárga kövirózsa
(Jovibarta hirta). A
patak völgyekben is nõ sok védett faj pl. az ikrás fogas-ír
(Dentaria glandulosa) és a
vadribiszke (Ribes rubrum).
A korábban itt égésnek induló szén égéstermékei miatt ritka számba menõ, az eredeti
növénytakaróra nem jellemzõ növények jelentek meg pl. mohák és páfrányok (Lunularia
oruciata, Asplenium adiantum-nigrum).