 |
 |
|
3.
II. Az elnevezés eredete
Meglepõ, de a Medves név nem köthetõ a medvékhez (bár Mocsáry Antal ugyan
hozzájuk kapcsolja ?1826? ). Kiss Lajos állítása az elfogadott: „Elsõdlegesen egy
pataknak lehetett a neve, s késõbb vonódhatott át a hegyre.” A „med” régi magyar szó
származéka, melynek jelentése „száraz, vagy idõnként kiszáradó.”
III. A táj kialakulása
A nógrád-gömöri bazaltvulkánosság alapjai miocén és oligocén képzõdmények. Ezek
közül a legidõsebb a felsõoligocén glaukonitos homokkõ (népies neve: apoka).
A bazalt és tufája Salgótarján környékén fõként miocén rétegekre rakódott le, míg tõle
északra fõként oligocén homok-és homokkõrétegre.
Még a vulkánosság megindulása elõtt, a harmadidõszak közepe körül itt, Salgótarján
és Ózd között a Thetys egyik tengeröble uralta a tájat. Ennek alján márgás,
mészmárgás, agyagos rétegek rakódtak le (rupéli emelet). Majd a tenger fokozatosan
feltöltõdött, így alakultak ki a homokos-homokköves, kavicsos rétegek (katti emelet).
Ebbõl halmozódott fel a vastag (1500-2000 m) agyagos-homokos oligocén rétegsor,
mely csigák, kagylók, korallok, Foraminiférák maradványaiban és szubtrópusi pálmák,
fahéjfajták levéllenyomataiban bõvelkedik.
Ez alatt a rétegsor alatt a Kárpátokból áthúzódó veporida jellegû fillites-csillámpalás
kõzet található. Erre a Sátorosi-kõbánya (Karancs) 10-20 cm-es gneisz és csillámpala
zárványai utalnak.
Az oligocéni jelentõs szerkeszti mozgások következtében a kiemelkedõ hegységek
tarka agyagok, kavicsok, vulkáni tufák, kék agyagok halmozódtak fel.
A felsõoligocén – alsómiocén korban tengerparti-partközeli keletkezésû csillámos
homokkövek jöttek létre (ugyanis a miocénban tenger borította ezt a vidéket).
Az alsómiocénban litorális-szublitorális homokos-kavicsos összletek, folyóvízi-ártéri
tarkaagyagok, és ottnangi ignimbritesedett, szárazföldi riodácit ártufák keletkeztek.
A középsõmiocénban a tenger-menti lápokban barnakõszén jött létre (helvéti emelet).
Ennek a szénképzõdésnek három fázisa ismert: I-II. telep tengerparti, csökkent sósvízi,
a III. telep ellenben édesvízi, mocsári eredetû. Erre a tenger elõrenyomulásának
köszönhetõen ismét agyag (slír) rakódott le.
Ezután óriási vulkáni tevékenység során kialakult a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a
Visegrádi- és a Tokaji-hegység, majd a Karancs és a Sátoros andezit, riolit, dácit
kõzete, illetve tufáik tömege. Majd újabb tengerelömlés eredményeként lajtamészkõ,
homokkõ, tufitos képzõdmények jelent meg a középsõmiocén tortunai emeletének
hírnökeiként.
A pliocénban erõs erózió során felszíni lepusztulás történt. Így mikor elkezdõdött a
Salgótarján-Losonc-Rimaszobat-Bárna kiterjedésû nógrád-gömöri bazaltvulkánosság, a
láva már egy mély árkokkal, völgyekkel, repedésekkel tarkított domborzatot önthetett el.
Ezért lehet, hogy egyes helyeken a bazalttakaró vastagsága 10 m, máshol pedig eléri
akár a 100 m-t is.
Dr. Jugovics Lajos statisztikája szerint 171 bazaltelõfordulásból 35 esik hazánk
területére. Ebbõl 18-at lávakitörések építettek fel, 15-öt törmelékszórás és lávafolyás, 2-
öt pedig csupán törmelékszórás.