 |
 |
|
4.
IV. A vulkánosság folyamata
Ez a bazaltvulkánosság fõként a pannon korszaktól jellemzõ a Kárpát-medencére.
Kiváltó oka az izosztatikus süllyedés, az aljzatot felépítõ litoszféralemez – darab
megnyúlásának és kivékonyodásának eredményeképpen. A vékony kéreg törésein
feltört a bázisos – ultrabázisos felsõköpeny megolvadt anyaga, mely a felszínre érve
bazaltvulkánosságot hozott létre. A kitörés több szakaszban történt. Jugovics Lajos
szerint törmelékszorás és lávafolyás alakította ki a tájat. Ezek közül is az effúzívot, tehát
a lávafolyást tartotta gyakoribbnak, az explozívet, tehát a gáz-és törmelékszórással járó
kitörést ritkábbnak.
A kitörési központokról eltérõen vélekednek a tudósok. Jugovics Lajos több kitörési
központot feltételez, azonban csak a Medves-magosának ilyen voltát tudja bizonyítani
kõzetének idegen zárványai által alátámasztott, a vulkáni mûködés végén létrejött csúcs
képében.
Vass D (1992.) és Koneczy V (1995.) „több és különbözõ krátereken kifolyt láváról írt.”
Szerintük egy második nagy kitörési központ volt a Dobogó, vagy Kopaszka (Duniva
hora, 598,5 m), így a két központ lávájának összefolyása alakította ki a medvesi takarót.
A kitöréseket követõen még hosszú ideig posztvulkáni mûködés folyt.
Mivel minden vulkán kialakulása egyéni, ezért a rajta végbement változások is
egyediek. Nagyrészt a kisebb tömegû kitörésekre hatottak a külsõ erõk, a szél, a víz, és
a hõmérsékletváltozás, de a nagyobb kúpokat is jócskán érte pusztítás.
V. A Medves kõzete
Kõzete az alkálibazaltok közé tartozik, melyben megakristályok (augitok) és
ultrabázisos zárványok (Iherzolitok) vannak. Lávája nefelinbazalt, tufái
nefelinbazanitoidok.
A posztvulkáni tevékenység következményeképpen a gázok, gõzök, forró oldatok által
átjárt üregekben ásványok képzõdtek: augit, amfibol, olivin, ologoklász, titanomagnetit,
Iherzolit és aragonit (mely egyébként hazánk legszebbje).