 |
 |
|
5.
VI. A terület vulkánmorfológiája
Salgótarján környékén fõleg a vulkáni kúpok uralják a táj arculatát. Ilyen Somoskõ,
Salgó, Szilvás-kõ, Nagy-kõ, Szép-hegy bazaltkúpjai, melyek nagyjából szabályos formát
öltenek magukra. Ez az elrendezés csodálatos látképet kölcsönöz ezen résznek.
A másik alakzat a vulkáni takaró. Ennek legjelentõsebb képviselõje a Medves laposa.
Törmelékszórások és lávafolyások következtében jött létre.
Igen érdekes jelenségek a miocén, vagy oligocén rétegeken lévõ hasadékokat kitöltõ,
kistömegû bazaltelõfordulások. Ezek egy része függõleges, hengeres kürtõket tölt ki,
mely a csatornában megrekedt bazaltnak és tufájának maradéka. Felszínüket az erózió
lepusztította.
A legkisebb, de egyben legérdekesebb „kürtõ lávakitörés” a Kis-Somlya déli oldalán
van. Ez miocén homokkõbe ágyazódott be. Az egyik üreget a bazalt másikat tufája tölti
ki. A bányászat után egy henger alakú, 12 m átmérõjû üreg maradt itt. A láva felszínre
törése gyors és nagy erejû lehetett. Erre utal, hogy a függõleges üreg falait felépítõ
homokkõ réteget vízszintesek maradtak a kitörés után is.
Ehhez hasonló üregeket lehet megfigyelni a Pécs-kõ bazalttufa csúcsában is. Ott is két
vertikális üreget hozott létre a láva kitörése.
A hasadék – vulkánosság másik típusakor a bazaltláva, illetve tufája szabálytalan alakú,
változatos lefutású hasadékokat tölt ki. Salgótarján közelében két ilyen kitöltés van, ahol
a bazaltláva és tufája egyszerre van jelen. A Vízválasztónál lévõ üreg alkotóeleme
csupán láva, ez az egykori kitörési csatornákban megmerevedett és visszamaradt
bazaltkocsány.
A bazalt elõfordulások elválása kétféle: oszlopos és réteges – pados. A szabályos
elválás, azaz tömeges bazalt ritka.
Fõleg a kúpok sajátossága a 10-25 cm átmérõjû, 4-5-6 szögletû oszlop. Ennek
leglátványosabb megtestesítõje a somoskõi vár oldalában lévõ bazaltömlés.
Réteges, pados elválás fõként a takarókon alakult ki. Erre e legjobb példa a Medves
laposának bazaltja.
A megyeszékhely melletti bazaltok tömött szövetû kõzetek. Olykor a hólyagos
lávaszerkezet is helyet kap, fõleg a takarók közelében.
1. A Medves laposa:
Már említettem, hogy felszíne 520-570 m között ingadozik, legmagasabb pontja a
Medves magosa, amely 699 m.
A takaró vastagsága 11-107 m között változik. Kétféle bazalttufa és számos bazalttípus
alkotja. Ezek alatt felsõoligocén tengeri és alsómiocén tengeri képzõdmények
találhatók.
A szárazföldi idõszak során az erózió óriási munkát végzett a területen, völgyeket
mély vízmosásokat létrehozva. Van ahol még a miocén alji széntelep is lepusztult.
Kitörés során a feltörõ láva kitöltötte a mélyedéseket, kiegyenlítette a terepet. Ebbõl
adódik, a már említett takaró vastagságának eltérése.
A vulkáni mûködés törmelékszórással vette kezdetét, melynek terméke a barna,
porózus, rosszul rétegzett bazalttufa. Majd szünet következett be a folyamat során,
hogy ezt újbóli törmelékszórás kövesse. „Melybõl sárgás-vörösbarna színû tufa alakult
ki, kaolinszerû alapanyagában jól kifejlett augit-, olivinkristályok, fekete amfiból
(hasadási prízmákkal) és kvarckristályok, valamint apró lapillik ülnek; ezek alapján ezt a
tufát bazaltos kristálytufának nevezhetjük”(Jugovics Lajos ?1968?).